2014. szeptember 6., szombat

21. fejezet - Végjáték/1. rész [Add fel, Jávor Vivien] +18

Hey, sweeties!

A nyári szünetnek vége, legalábbis annak, amit én tartottam. 

Sajnálom a nagy kimaradást, de az életem pereg, csak pereg, és sehogy se jutok ide sohasem. Meg egyébként is megcsömörlöttem, annyi verzió cikázik a fejemben, ahogy be lehetne fejezni ezt a történetet, hogy az már túl sok... :-D
Mint azt láthatjátok, a szavazás eltűnt. Ennek az az oka, hogy számomra egyik történet sem befutó, egy szép napon majd biztosan megírom őket, hiszen a Blind örök szerelem, az R&J is, na meg persze pocis Harry, úgyhogy ne izguljon senki, azoknak a sztoriknak van jövője, csak van egy negyedik, aminek most jött el az ideje. Hogy mi is ez, később árulom el, hiszen befolyásolja ennek a történetnek a végét is, és nem vagyok én birka, hogy spoilerezzek össze meg vissza. Egyébként az emberek többsége a beteg lány történetére szavazott, de a Blind egyházellenes története csak nagyon kicsivel maradt le. A musical sztorija úgy tűnik nem sok ember fantáziáját indította be, de akkor is rátok erőltetem idővel, mert igenis KIRÁLY! :-D Viszont így sem hagylak titeket szavazás nélkül, az utolsó fejezet felkerüléséig arra vagyok kíváncsi, vajon szerintetek ki a gyilkos, aki az utóbbi fejezetekben keresztbe tett Vivinek, ahol tudott.


Amúgy pedig folytatódik a visszaszámlálás, sztorinak nemsokára vége, ez a fejezet a befejező első fele! ;-)

XxX, Elly


***

" Csak figyelte őt. Kecsesen karolta át a színész nyakát, és hagyta, hogy ölbe kapja. 
Kimondatlan szavak, elnyomott érzelmek törtek fel mindkettejükben, így azzal nem is törődött egyikük sem, hogy esetleg eljussanak a hálóig. A férfi a konyhapultra ültette a lányt, a csókukat egy pillanatra sem szakította meg. Egyetlen mozdulattal tépte szét a könnyű fehér inget, szinte hallotta a gombok koppanását a fapadlón. Hevesen estek egymásnak, ott csókolták egymást, ahol érték. Itt már nem volt helye pironkodásnak, vagy angol hidegvérnek. Ez a tiszta érzelmek megnyilvánulása volt, amit már lassan több, mint egy éve nyomtak el magukban. Vége a hazugságoknak, vége a színjátéknak, a két szív eggyé lett. 

Amikor a riporter és a színész már a kanapén feküdt egymás karjaiban, pihegve, összefonódva, Ő is elmerengett. Ezúttal először érdekelte egy olyan téma, aminek semmi köze a gyilkoláshoz, vagy a kegyetlenséghez. Most először jutott eszébe, hogy történhetett volna másként is. Ha nem öli meg azt a halom embert, most ő is ilyen szerelmesen csókolhatna, ölelhetne valakit. Ha nem áldozott volna szinte egész életében a halál és Hádész oltárán, ma neki is lehetne valakije, aki csak érte él, és kűzd, hogy az övé legyen. Aztán eszébe jutott, hogy van ilyen. 
Nem személy, vagyis nem ezen a dimenzión mozgó személy. Talán csak ő ruházza fel, ő ad neki alakot, de a Halál számára egy humanoid, aki majd egy napon érte is eljön, és aztán együtt lesznek. Örökké. 
Úgy képzeli, mint az Elisabeth musicalben. Egyszer, még Bécsben látta a darabot, ami a hírhedt Sissy és a Halál szerelmi viszonyáról szól. Az egyetlen olyan színházi darab volt, ami igazán megragadta. Bár gyakran járt színházba, hogy fenntartsa a látszatot, szinte sosem figyelt oda, mi is történik a múzsák oltárán. Aztán látta, hogy lengi körül a Halál egész kicsi kora óta Erzsébetet, a magyarok királynéját, és végre volt valami, amiért érdemes volt ünneplőbe öltöznie. 

Végül megnyugodott, hogy Rá is vár az igazi, csak ki kell érdemelnie. 

Ez lett az újabb indoka a gyilkolásra."

  
***


Tisztában vagyok vele, hogy milyen szóval definiál a szakirodalom: kurva.
Ettől függetlenül nincs ember, nincs Isten, aki most kiragadhatna Benedict karjai közül. Az sem érdekelne, ha Ben hazaállítana, és minket a kanapén találna. Na jó, az talán kicsit feszélyezne.

 - A hálóba kéne mennünk - felkönyököltem, hogy azokba a gyönyörű színváltós szemekbe bámultam, amik annyi boldogsággal voltak tele, mintha legalábbis most vette volna át tőlem az Oscar díjat.
 - Kéne...
 - Gyerünk, Sherlock, Ben nemsokára hazaér!
 - Sherlock? Azt hittem, te vagy az - játékosan nézett rám, és hagyta, hogy felhúzzam. Ő az első ember, akinek a társaságában teljesen hidegen hagy, hogy nincs rajtam ruha. Valószínűleg a gyerekkorom hatása ez a fóbia. Mondjuk ki, dagadt voltam, mint Cupido. Most viszont mindenféle szemérmesség nélkül, magabiztosan hajoltam a nyújtott keze felé, aztán egymásba karolva a szobámba vonultunk. A hideg paplan alá bújtunk, amit percek alatt befűtöttünk szerelemmel, és szenvedéllyel. Karácsony óta, amikor hazautaztam, most éreztem először, hogy hazaértem. Pont itt az otthonom, Benedict karjaiban.


*


Úgy képzeltem, hogy a tökéletes reggel, ami annak a férfinek a karjaiban ér, akit valóban, igazán teljes szívemből szeretek, majd trillázó madárcsicsergéssel, és a nap lágy melegével köszönt rám. Ehelyett a csengőhangom éles visítására, és zuhogó esőre keltem, ami félhomályba borította egész Londont. Mondtam már, hogy megutáltam az esőt? Eddig semmi bajom nem volt vele, sőt kifejezetten szerettem, de mostanra, amikor minden második nap úgy nézek ki a hirtelen záporok miatt, mint egy magzatvízben ázott újszülött, egyáltalán nem vagyunk barátok ezzel az időjárási jelenséggel. Benedict morgott egyet, és szorosabban ölelt, ahogy mocorogni kezdtem. Bármennyire is szerettem volna addig a karjai között maradni, amíg a kiszáradás szélére nem sodródom, nem tehettem meg. Ez a Metropolitan csengőhangja. Muszáj felvennem.

- Fel kell venned, igaz? - mormolta a hajamba Benedict. Csak csókot nyomtam a mellkasára, és a telefonért nyúltam.
 - Jávor! - hivatalos hangon vakkantottam bele, mint a nagyok.
 - Itt Hubbard. Mennyi idő kell, hogy ideérjen?
 - Mennyi legyen? Tekintve, hogy reggel 6 óra van...
 - Negyed óra?
 - Legalább húsz percre lakom a Yardtól.
 - Kap fél órát. Terepre megyünk. Ugyanaz a gyilkos.
 - Biztos ez?
 - Biztos. Ezúttal egyértelműen üzent. -köszönés nélkül bontotta a vonalat. Benedict karjaiba hanyatlottam.

 - Menned kell, ugye?
 - Muszáj - mindketten sóhajtottunk, aztán feltápászkodtam, és Benedict búcsúcsókjával, meg egy törülközővel, amit magam köré csavartam, a fürdőbe vonultam.

 Út közben belestem Benhez, aki nyugodtan aludt hason fekve, nagyjából úgy, mint Marty a Vissza a jövőben. Még senkit nem láttam rajta kívül, aki képes lett volna ebben a kicsavart pozícióban bármiféle pihenésre.
A második dolog a mai napon, amit szerettem volna sokáig csinálni, a zuhanyozás volt, de már amikor késésben voltam, amikor a fülkébe léptem. Mire visszaértem a szobámba, Benedict már felöltözve ült az ágyam szélén, és láthatólag rám várt. Beágyazott, és a tegnapi ruháimat maga mellé hajtogatva tette szépen sorba. Mosolyogva léptem hozzá, csókot nyomtam tökéletes ajkaira, aztán mintha csak véletlenül csúszott volna le rólam a törölköző, tettetett szemérmességgel néztem rá, és a szekrényemhez vonultam.

 - Túl sok a textil... - mormolta a nyakhajlatomba, kezeit felvezette a derekamon, és  magához húzott.
 - Késésben vagyok - nem is figyelt rám, apró csókokkal hintette be a nyakam, én csak sóhajtottam, és a fejemet hátra hajtottam, hogy jobban hozzám férjen.
 - Mi a fasz?? - Ben ordítása, és egy hatalmas puffanás törte össze a pillanat varázsát. Úgy ahogy voltam, selyem alsóruhában Benhez szaladtam, aki a konyhában feküdt. - Mi az Istent keresnek a gombjaid a konyhában? Most már sehol nem vagyok biztonságban?
 - Ne haragudj, elfelejtettem összeszedni - segítettem neki felállni. Mérgesen és kérdőn nézett rám, miközben kezével a hátsója fájó pontját simogatta. - Az úgy volt...
 - Jó reggelt, a nevem Benedict, te pedig csak Ben lehetsz - ezzel a mondattal mentette meg a helyzetet, jobbját Ben felé nyújtva, aki csak addig hagyta abba a feneke dörzsölését, amíg elfogadta a színész gesztusát. - Vivi már sokat mesélt rólad. Apropó, indulnom kell, hogy időben odaérjek a forgatásra. Ott találkozunk! - időt sem hagyott, a tarkómnál fogva gyengéden, de határozottan magához húzott, és búcsúcsókkal pecsételte meg az utolsó mondatát. Intett Bennek, aki mint egy szobor, megkövültem bámult ránk, láthatólag azzal győzködi magát, hogy egy párhuzamos univerzumban van.

 - Ez mi a szar volt?
 - Miről beszélsz? - tettetem a hülyét, és kávét töltöttem a bögrémbe.
 - Cumberbatch, és te. Mi van? És Jamie? - egyáltalán nem értette, mi folyik körülötte, csak sorban bombázott a kérdésekkel. Majdnem feltápászkodott a pult előtti bárszékre is, de ehhez még túlságosan gyenge volt a hátsó fele, így fancsali arccal csak egyik lábáról a másikra lépegetett, és a pultnak támaszkodott, de a válaszaimat nem szűnt meg várni.
 - Ez bonyolult...
 - Nekem nem tűnik annak. Hadd vázoljam a teóriám. Tegnap egymásnak estetek, még a gombjaidat is leszakította, bár remélem, nem a konyhapulton csináltátok. Ugye nem a konyhapulton csináltátok? - jelentőségteljesen néztem rá, miközben kivettem a mikróból a kávém, betettem az övét, a sajátomat pedig egy termoszba öntöttem. - Basszus! Mostantól már mindig a nappaliban kell ennem? - úgy rántotta el a kezeit, mintha égetné a gránitlap.
 - Hülye vagy.
 - És mi lesz Jamievel?
 - Meg fogja érteni.
 - Hogy megcsaltad?
 - Hogy nem szeretem. Most mennem kell... Hubbard már hajnalok hajnalán felvert. Este találkozunk!
 - Nem úszod meg ilyen könnyen! Részleteket akarok! - csak legyintettem, és már csapódott is mögöttem a bejárati ajtó.


*

Tényleg egyértelmű volt az üzenet. Ezúttal az áldozat számomra ismeretlen volt, ami kifejezetten üdítőleg hatott rám, ellentétben a látvánnyal, amit nyújtott. Szerettem volna minden dolgot kihányni, még a beleim is, ha nagyon muszáj, mikor megláttam a tetemet. Minden pontosan ugyanúgy volt elrendezve, ahogy az előző gyilkosságok alkalmával, egyetlen dolgot leszámítva: az ember belei normál esetben testen belül vannak. Ennek az embernek viszont határozottan nem sikerült erősítésként a normál eset mellé állnia. Az egész bélrendszerét eltávolították, sőt, gyakorlatilag az egész emésztőrendszert, a nyelőcsőtől kezdve a végbélig. A gyomor ékezet gyanánt szolgált az üzenethez, amit egészen pontosan a belekből hajtogattak.

" Add fel, Jávor Vivien."

Ahogy a szöveget elolvastam, a hányingert düh váltotta fel. Ki a tököm akar mindenáron tönkretenni, aki attól sem fél hogy lemészárolja az ismerőseim felét. Egyáltalán hogy jön ahhoz, hogy belekkel üzenget nekem? Ha akar valamit, kopogjon fel, fogjon rám fegyvert, vagy bánom is én, és beszéljük meg, hogy mitől olyan nagy a szálka a szemében, ha rám néz.

 - Ismeri az áldozatot? - kérdezte Hubbard. Mindketten a hulla fölött álltuk.Megráztam a fejem.
 - Még soha nem láttam.
 - Akkor miért éppen vele ilyen egyértelmű az üzenet?
 - Mert most felbőszítettem. Valami olyat tettem, amire megharagudott. Eddig csak azért ölt, hogy engem bosszantson.
 - Honnan veszi?
 - Semmi idézet, semmi kód. Most csak el akarta mondani, hogy mit akar. Nincs manír, csak tiszta üzenet. Az áldozat nő, és szőke. Nagyjából a húszas évei közepén jár, tehát velem egykorú, és hasonlít is rám. Ő maga a szimbólum. Ha nem állok le, akkor én is így végzem.
 - Mégis mivel kéne leállnia?
 - Fogalmam sincs - vállat vontam. - Erre kell rájönnöm, mielőtt újra öl, vagy engem talál meg.

*

Csak foltokban emlékszem a nap hátralevő részére. Tudom, hogy voltunk a hullaházban is, hogy még azelőtt nézhessük meg a testet, hogy összekaszabolnák. Aztán hazajöttem, megettem a maradék spagettit, amit Ben hagyott nekem a mikróban, és a tévé elé telepedtem, hiszen ma van a Doctor Who új része. Egyre jobban szeretem Peter Capaldit.
Azt hiszem, elbóbiskolhattam az egyik reklámnál, csak fél füllel hallottam, ahogy a bejárati ajtó nyílik. Csak lustán intettem hátra Bennek, aztán álomba zuhantam.

Aztán most, ahogy felkelek, deja vúm van. A levegő nehéz, és párás, mindent körülleng az ázott fa rothadó szaga. A kezem műanyag zsinórral van hátrakötve, a madzag a húsomba vájt már utat, de ennek ellenére vagy negyed órája kitartóan próbálom kiszabadítani magam. Semmit nem látok, a szemem sötét kendővel van letakarva. Eddig azt hittem, hogy falnak döntöm a hátam, de valaki, vagy valami megmoccant mögöttem.

 - Haló, van itt valaki? - fojtott hangon mertem csak hátrasutyorogni, nem tudom ugyanis, hogy hol vagyok, miért, és mi vesz körül.
 - Vivi?
 - Jamie?? Jól vagy? - hangosabban sikkantottam fel.
 - A tarkóm sajog. Hozzád indultam, de valaki leütött, és itt ébredtem. Te jól vagy?
 - Semmi bajom - bűntudatom lett. Ha az este nem így alakult volna, a mi kitalált kapcsolatunk már nem is létezne. Megmondtam volna Jamienek, hogy vége, Benedicttel rendeződött a viszonyunk. Ehelyett egymásnak háttal kötözve egy nyirkos franc tudja hol helyen gubbasztunk. - Sajnálom...
 - Mit? - hangjában értetlenség csendült.
 - Miattam vagy itt. Nyilván tudják, hogy mindent tudsz rólam.
 - Nem a te hibád... Nem mindig voltam veled teljesen őszinte. Az én múltam sem patyolat.
 - Ezt hogy érted?
 - Ismertelek már, mikor leszólítottalak.
 - Tudom, már mondtad. Túl vagyok rajta, sokan felismernek.
 - Félreérted. Engem felbéreltek, hogy találjalak meg.
 - Mi? - szerettem volna a szemébe nézni, hogy nem csak ugrat-e.
 - Jak. Felhívott, hogy veszélyben vagy, küldött egy képet, és jegyet Londonba.
 - Mi köze ehhez Jaknek? Évek óta megszakítottam minden kapcsolatot a Csontos Maryvel - nem értem, hogy keveredik ide az ukrán prostimaffia. Említettem már, hogy volt velük dolgom. Igen, ezelőtt hét évvel, zöld leveli béka koromban.
 - Fülest kapott, hogy meg akarnak ölni, és nem a maffia.
 - Hát akkor ki?

 - Én - a hang a másik irányból érkezett. Ezer közül is felismerem, de nagyon remélem, hogy ez csak életem legrosszabb álma, vagy képzelődöm, és lázálomban fekszem az ágyamban. Nem akarom tudomásul venni, ki az illető, még akkor sem, ha ez a jeges igazság. Valaki lerántotta a szememről a kendőt. A gyér fény is erőszakosan tört a látóterembe, így pár pillanatig hunyorogtam, aztán felnéztem az elrablómra.

Ő volt. Semmi kétség. Jobban kell megválogatnom a közeljövőben a főnökeimet. Már, ha lesz jövő...

7 megjegyzés:

  1. Hiányzott :) És túl jó ahhoz hogy vége legyen

    VálaszTörlés
  2. Egyetértek az előttem szólóval. És még annyi, hogy oltári! Csúcs király lett! Ha bírod, akkor hozd a következő részt! :D
    Irtó kíváncsi vagyok! :D

    Olvasód :)

    VálaszTörlés
  3. Omg*-* ZSENIÁLIS!! Nagyon kiváncsi vagyok a folytatásra!! Bocs csak rövidet tudok írni mert hajnali fel ötkor nem vagyok a toppon. De ha jo a blog megéri sokáig olvasni;)

    VálaszTörlés
  4. Szia! Nagyon-nagyon tetszik!..de mikor jön végre a folytatás?
    Era

    VálaszTörlés
  5. Szia!
    Eddig nagyszerű volt, de már türelmetlenül várom a folytatást! Ugye hamarosan olvashatjuk?(!)
    Eve

    VálaszTörlés
  6. Mikor lesz folytatás?

    VálaszTörlés